bemutatkozunk

AZ ÉTLAP
A jó hely és a jó étlap a legkiválóbb, friss alapanyag és a környék igényeinek metszete. Ezzel a két alapvetéssel mindig tisztában kell lenni. A friss alapanyag adott, de milyen is a közönség, akinek főzünk? A bulinegyed közepén, jobbról egy bárral, körbe rengeteg irodával és persze egy csomó turistával a konyhát is ez alapján terveztük meg. Egyfelől megjelennek a legnépszerűbb street food fogások, a pizza, hamburger, és tészta. De nem ám akármilyen, mint rengeteg, az olasz konyhát megszégyenítő helyen. A liszt olasz, a paradicsom olasz, a sonka olasz, a tészta egyenesen Castellana Grotte-ből jön, a hamburger hús angus, a pékáru hozzá pedig a legjobb pesti pékeknél készül. Kellenek a klasszikusabb street food ételek, mert mégiscsak ez esik jobban éjszaka. Aztán persze a szívünk visszahúz a magyar konyhához, nagyszüleink legjobb fogásaihoz. Ezért lesz egy hamisítatlan magyaros bisztró konyhánk marha gulyásostól tanyasi jércéig, meg persze jó borokhoz kísérőnek velős pirítóssal és tepertős tojáskrémmel

A SÉF
A séf. Ha a séf nem jó, nem a legkiválóbb, akkor az egész eddigi történet gyakorlatilag érdektelen. Márpedig mi ebben is szerettünk volna a legjobbak lenni. Ezért leültünk Gyurival egy fröccs mellé, aztán lett belőle kettő-három, és azon kaptuk magunkat, hogy egy rugóra jár az agyunk. Az ilyen is ritkaság még Magyarországon. Mármint, hogy a top ligából jött séf egyszerűen, jó áron, finomat főzzön a nagyközönségnek. Pedig a fine dining önmagában egy önző dolog. Egy szűk kör játszótere, miközben az emberek megragadnak a rossz ételeknél. A fine dining céljának nem ennek kéne lennie. A fine dining egy iskola. Egy iskola azért, hogy miután kitanult mindent a „diák”, beváltsa szakács küldetését, és az embereknek főzzön. Gyuri pedig így tett, a legnagyobb örömünkre.